Amilalkohol
Amilalkohol (Amiloxidhidrat). Az amil-gyöknek hidroxiddal való vegyületeit A.-oknak nevezik. Az elmélet szerint 8 izomer A. lehetséges (4 I-rendü, 3 II-rendü és 1 III-rendü), amelyek mind előállíthatók. Ezek között az erjedési A. vagy közönséges A. a legrégebben ismert és így a legfontosabb; főleg inaktiv (a poláros fény síkjára nem ható) isobutylcarbinol, továbbá aktiv (a poláris fény síkjára ható) methyloethylcarbinol elegyének tekinthető. Az erjedési A.-t tisztátalan állapotban már Scheele is ismerte. A szeszes erjedéskor, így különösen a burgonya és gabonafélékből történő szeszgyártáskor képződik. A nyers borszeszszel rektifikálásakor a desztiláló üstben tisztátalan A. marad vissza. Ezt sós vízzel rázzák össze, amely a borszeszt föloldja; az A. nyugodt álláskor a folyadék tetején olajos réteg alakjában gyül össze; leszedvén, megolvasztott klórkalciummal megszárítják, végül újból átpárolják. Színtelen, olajszerü folyadék, mely vízben kevéssé oldódik; borszesz és éterrel minden viszonyban elegyíthető. Szaga igen kellemetlen, gőze belélegezve a légző szerveket erősen izgatja és köhögésre ingerli, íze kellemetlen csipős. Az állati szervezetre hasonlóan hat mint a borszesz. A poláros fény síkját balra fordítja, amely sajátságát az aktiv A. (aethylmethycarbinol) tartalmának köszöni. Pasteurnek sikerült volt először az A. 2 elegyrészét egymástól elválasztani.
