Anomália
Anomália (lat.) a. m. rendellenesség. A csillagászatban az A. vm. bolygó v. üstökös szögtávolsága a perihéliumtól, s mint ilyen alkalmas adat az égi test helyének meghatározására az ellipszisben vagy parabolában.
Anomália.
Ha a mellékelt ábrában APA1, az égitest (ellipszises) pályája AA1 apszisvonala, O középpontja és S a nap által elfoglalt gyujtópont, akkor A a perihélium, A1 az afélium, és j = ASP szöglet a P bolygó való A.-ja. Ennek meghatározására két segédfogalmat szokás bevezetni, az excentrikus és a közepes A.- t. Ha ugyanis AA1 felett mint átmérőn kört húzunk s a bolygón át MQ merőlegest fektetjük AA1-re akkor Q = A0Q szög az excentrikus A., míg a közepes A. a bolygónak szögtávola perihéliumtól, ha a körön egyenletes sebességgel mozogna. A három mennyiség a következő kapcsolatban áll egymással: ha n a bolygó közepes mozgása egy nap alatt, t a perihélium-átmenet óta számított idő, akkor nt a közepes A. és áll Kepler problemája szerint:
nt = Q - e sin Q
hol e =
a pálya numerikus excentricitása. Ez egyenletből meghatározható kisérletek által Q és ebből
képlet segítségével a való A. Ha ehhez veszszük még a kupszeletek egyenletét
melyben a = OA a fél nagy tengely és r = OP a vezérsugár, a bolygó a kúpszeletü pályában teljesen meg van határozva. A való és közép A. között levő különbség a középponti egyenlítés nevét viseli.
