Árnyék,
Árnyék, a megvilágított átlátszatlan testek mögött keletkező sötét tér. Ha a világosság pontból árad ki, akkor az árnyékot egy oly kúpfelületnek a test mögé eső része határolja, mely létrejön ha a fényforrásból a testhez érintő egyenest huzunk s azt a test körül vezetjük. A kúpfelület csúcsa a fényforrás az érintési pontokat magában foglaló vonal a test felületének megvilágított és sötét része közötti határvonal, a kúpfelületnek a test mögé eső része pedig az Á.-ot határolja. Az igy meghatározott Á. a test geometriai árnyéka,. mely minden részében egyformán sötét. Ily A.-ot csakis szigoruan pont alaku fényforrás idézne elő s ez is csak oly térben, melyben fényszóró anyag p. gőzökkel, porral, füsttel fertőzött levegő nincsen. Legjobban megközelíti sötét éjszakán az elektromos ív (l. Davy-féle ív) fényében vetett Á. Az Á. alakja a test megvilágított keresztmetszetétől s az Á.-ot felfogó ernyőnek helyzetétől függ az árnyékkúp tengelyére merőleges ernyőn az Á. á megvilágított keresztmetszethez geometriailag hasonló. A fény legtöbbször kisebb-nagyobb felületből árad ki; ekkor a fényforrás minden egyes pontja egy-egy árnyékkúp csúcsa s az Á. megszünik egyforma sötétnek lenni. Abba a térbe, mely valamennyi árnyékkúpra nézve közös, egy fénysugár sem hatol be s itt azért teljes Á. van. Ezt oly tér veszi körül, melybe a fényforrás egyes pontjai bevilágítanak: ez a fél Á., mely szélei felé világosodik. Ha a fényforrás kisebb az árnyékvető testnél, a teljes Á. hátrafelé szélesedik; ha a test kisebb, a teljes Á. szükül s az Á.-kúp csúcsa ott van, hol a külső fényforrás és az árnyékvető közös érintői találkoznak. A félárnyék minden esetben hátrafelé szélesedik. A legnagyobbszerü Á.-jelenségek a fogyatkozások (l. o.). Az Á. itt adott magyarázata a fény egyenes vonalai terjedésén alapul. A fény elhajlása azt okozza, hogy a geometriai A.-ba is behatol fény s az Á. egyes esetekben szinezett szegélyü. L. Diffrakció.
