Bálcescu
Bálcescu (ejtsd: balcseszku) Miklós, román iró, szül. Bukarestben 1819., megh. Palermoban 1852. Résztvett az 1848. mozgalmakban. Először Erdélybe jött s a mócok vezérével, Jankuval lépett összeköttetésbe, majd Pesten és Debrecenben járt, hogy kibékítse Kossuthot a románsággal. A magyar-román egyesülésnek egyik legbuzgóbb hive volt, aki keserüen kifakadt a románság ellen: «nem látjátok, hogy a magyarok a szabadság asztalánál dőzsölnek s nektek csak morzsái jutottak. Ti Európa legrégibb zsarnokának, az osztráknak zászlói alatt harcoltok a szabadság nevében. Egyesüljetek a magyarokkal, hogy rövid idő alatt Bécs kapui előtt álljatok.» Terve az volt, hogy fellázítsa Moldvát és Romániát s hátba kapják az oroszt. Terve nem sikerült. Müvei: Istoria Romanilor sub Mihaiu Viteazul (másodszor adta ki a román akadémia Odobescu A. J. előszavával, Bukurest 1887), Cantarea-Rumániei, és Miscarea Románilor din Ardeal in 1848 (Az erdélyi románok mozgalmai 1848-ban). B. halálakor irta Alessandri gyönyörü ódáját, melyben a száműzetésben meghalt barátot s nagy hazafit siratja. Életrajzát Tocilescu G. Gergely irta meg.
