Barcafalvi Szabó
Barcafalvi Szabó Dávid, műfordító és hires nyelvujító, szül. Bodrog-Kereszturon, Zemplénmegyében, 1753 v. 1755., megh. 1828. Sárospatakon járt iskolába, hol az akadémiai tanfolyamot 1770. kezdte és 1783. végezte. 1790. németországi és külföldi akadémiákat látogatott, 1791. pedig Sárospatakon a matézis és fizika tanára lett, de tanszékét csak egy év mulva, 1792 máj. 1. foglalta el, mert egy évet még szaktárgyai tanulmányozása céljából - a szuperintendencia költségén - a göttingai egyetemen töltött. 1802. a kollegium rektora lett, 1805. állásáról leköszönt és visszavonulván, irodalmi dolgokkal foglalkozva élt 1828. bekövetkezett haláláig. Irodalmilag leginkább a mult század 80-as és 90-es éveiben működött. A pozsonyi Magyar Hirmondót két izben is szerkesztette (1784. és 1786.); népdalgyüjtéssel is foglalkozott s az Akadémia népdalgyüjteménye számára 39-et küldött be. Fenmaradt munkái: Szigvárt klastromi története. Németből fordította. Pozsony 1787. Két darab (mindkét darab végén új szavak tárával). Dissertatio inauguralis multiplicibus scientiarum naturalium in omni vita utilitabitus. Pozs. 1792. (Tanári székfoglaló.) A tudományok magyarul. Pozsony 1792. Erős nemzeti érzése a nyelvujítás terén tulságba ragadta; ő volt az első erőszakos ujító. Minden áron mindent magyarul akarván kifejezni, oly tévedésekbe esett, hogy a purizmus ellenei méltán keltek ki ellene. Az ő nyelvujítása csak a nyelv anyagára, a szókincsre vonatkozott s egészen különbözött a Kazinczyétól, ki a nyelv belső tulajdonságait, szellemét: mondattanát és stilusát igyekezett idegen minták után simítani, reformálni. Kazinczy B-t nem is szerette, sőt kigunyolta. B. Szabó még a hónapok neveit is magyarosítani akarta (Zuzoros, Fagyláros, Enyheges, Olvanos, Nyilonos, stb.); az univerzitást «mindeményedelemnek» keresztelte el, s minden munkáját megtöltötte magafaragta s jobbára értelmetlen új szókkal, sőt egyes munkái végére e szavakból szótárt is csatolt.
