Bivalypaszuly
Bivalypaszuly (növ. «Feuerbohne»), Erdélyben a Lipusa multiflora Alef., vagyis Phaseolus multiflorus Lam. nagyobbszemü bab népies neve. Ritka növényszó a bivaly szó összetételével. Alefeld még Tull-, Türken-, Araber v. Blumenbohnenak is mondja. Nógrád vmegyében kacskobab-nak nevezik. Rendesen a paszuly génusz faja, melytől hosszabb kocsánja, nagyobb virágja és magva különbözteti meg. Alefeld külön génusznak tekinti (Lipusa Alef.) s pedig azért, mert a bibéje a bibeszál külső oldalán lefut, a sziklevelek pedig csirázáskor a földben maradnak, mint a Vicia-nemüeké. Egynyári növény , virága nyele 6-20 virágu, vagy akkora hosszu vagy hosszabb, mint az egész levél. A virág előlevele a kehelyhez simul, lándsás, két akkora hosszu, mint széles. Virága karminpiros (Phas. coccineus L.), fehér v. kétszinü, t. i. vitorlája piros, az evező fehér; hüvelye érdes, kissé sarlóalakra görbül; magva vagy kétakkora, mint a közönséges paszulyé. Jul. - szept.-ben virágzik. D.-Amerikából való, a régiek Európában nem ismerték; Loudon szerint 1633. került Európába. Leginkább kerítés mellé ültetik v. lugast, folyosót stb. futtatnak be vele vagy kerti dísznek használják. Gyümölcsét és magvát különben úgy használják, mint a közönséges paszulyét, de mégis kevésbbé kedvelik, mert a hüvelye előbb megvénül s kevésbbé finom izü, «nem igen alkalmatos az ételre, mert igen purgálja az ember gyomrát» (Lipp. 350). Másrészt a B. a kertnek nedves és árnyékos helyein is megterem és gyümölcsöt érlel, ahol a közönséges paszuly már meg nem terem. Fajtái: a feketemagvu, fehérmagvu, a lila feketével márványozott, sárgás habos stb.
