Boglárka
Boglárka (növ.), békafü, békavirág, boglárvirág, égető-fű, hollóláb, tyúkláb-fű, kakasláb, lángos-fű, libadöglesztő, libavirág, sömröfü, sárga-virág és zsibavirág, rossz szóval szironták (Ranunculus L.) a B.-félék (Ranunculaceae) családjának sokfaju füve váltakozó, pálhátlan, gyakran ujjasan szaboalt levelekkel. Magános vagy álernyős tetővirágának zöld kelyhe 3 vagy 5 levelü; fehér, piros v. sárga pártája 5-szirmu, a tövén mézfejtővel, csavarvonalba sorakozó sok hímmel
A dagadttövü boglárka, c a gyümölcs.
és horgas-bibéjü sok anyával, melyből gödröcskés, barázdás v. tüskés zártterméske fejlődik ki. Vagy 250 faja az északi mérsékelt éghajlat alatt réten, nyirkos helyen terem, közülök ugy 40 faj nálunk is ismeretes. Három algénuszra szokás elkülöníteni. A salátalevelü B., kis fecskefű, fügegyökerüfü, fügelevelüfü, golyvarontófű, tavaszisaláta, sülyfű (R. Ficaria L.; l. Buzaeső,) apró gyökérgumókkal (Isten buzája), heverő szárral, kerek, fényes, osztatlan tenyereserü levelekkel, háromlevelü hártyás kehelylyel, 6-12 hosszukás, sárga szirommal s fedetlen mézfejtővel, amiért is külön génusznak vették (figeződ, Ficaria Dill., v. ö. Aranyfű). Zsenge, kissé csipősizü levelét ecettel leforrázva saláta gyanánt eszik. Szintén külön génusznak tették a vizi fehérszirmuakat (békafű, a békaboglár, Batrachium E. Mey.), melyeknek a víz felszinén osztatlan, vagy hasábos, fényes, világoszöld, a viz mélyében pedig ujjasan széthasadó, fénytelen sötétzöld levelök van (l. Alkalmazkodás); mézfejtőjök szintén fedetlen. Legismeretésebb a vizi B. (R. aquatilis L.), melynek úszó levele guggoló zöld-békára emlékeztet. A havasi fehérviráguak a Hecatonia DC. alnem. A sárgaszirmuakat, a sziromnak fedett mézfejtője (pilis v. ták) alapján igazi B.-nak tekintették és «szironták» (Ranunculus Hall.) néven külön génusznak ismerték el. Bár amazok is csipősnedvüek, de a legmérgesebbek ezek közt találkoznak. A gyilkos B. (R. Thora L.) nedvét a havas bércek lakói nyilhegy mérgezésére használták. A mezei, réti (R. arvensis L., illetve R acer L.), de kivált a torzsika B.-t (csomorika, a vizi méreg, farkas-nevető-fű, istárj, méhek nevetése, latorkoldus lába-sebesítőfű, R. sceleratus L.), mint már nevei mutatják, a megrögzött koldusok használták, hogy különösen bucsu alkalmából szánalom gerjesztésére gyermekük lábán vagy sajátjukon fekélyeket nyissanak. A réti, salátalevelü, a gyökerező B. (R. repens L.) és R. mediterraneus hímjeinek elszirmosodásából teltvirága változék támad; a kerti B. (R. Asiaticus L.) ily teljes virágáért (aranygomb) virágoskertünkbe is bejutott. V. ö. Borbás Vadboglárkák teljesedve. Term. tud. Közl. 1879.
