Bolingbroke
Bolingbroke (ejtsd: bolingbrók v. búlingbruk) Henry Saint John, angol államférfiu. bölcsész és történetiró, szül. 1678 okt. 1., megh. Batterseaben 1751 dec. 12. Oxfordban tanult s miután a kontinenst beutazta, egyideig London fiatal kéjencei között főszerepet játszott. 1701. az alsóházba választották, hol nevét fényes szónoki tehetsége, mély államférfiul belátása és éles itélete hamar hitessé tették. Bár kezdetben a tory-párthoz tartozott. 1704. Marlborough-től elfogadta a hadügyiminiszterium vezetését, de a telivér whigek onnan már 1708. kiszoritották. Most két évig - a politikai élettől visszavonulva - tanulmányokkal foglalkozott, azonban az udvarral, nevezetésen Anna királynővel, folytonos összeköttetésben maradt. A rendkivül szellemes irót és jókedvü világfit könnyelmüsége dacára sokan kedvelték. Az 1710. tory-miniszteriumban elnyerte a külügyminiszteri tárcát és miután 1712. Saint-John báróvá és B. viscount-tá neveztetett ki, 1713. a közvélemény ellenére megkötötte az utrechti békét. Oxford gr. bukása után megbizatást nyert egy uj miniszterium alakítására, de Anna királynő négy nap mulya bekövetkezett halála után megint elbocsátották s mivel felségsértéssel, illetőleg azzal vádolták, hogy a Stuartokkal titkon összeköttetésben állott: 1715. márciusban Franciaországba menekült. Itt III. Jakabbal lépett összeköttetésbe (l. alább), de a trónkövetelő sikertelen skóciai partraszállása után a Stuartok bizalmát is elveszítette; 1723-ban I. György kedvesének közbenjárásával kegyelmet nyervén, visszatért Angliába és birtokait visszakapta, de politikai pályája be volt fejezve, amiért Walpole miniszterelnököt röpirataiban keményen megtámadta. Későbbi éveiben gyakran időzött Franciaországban, hol első nejének halála után de Villette marquis özvegyét vette nőül (1718). Fontosabb politikai iratai a következők: Dissertation on parties és Idea of a patriot king (1738). Leghiresebb műve: Letters on Ne study of history (számos kiadásban), mely az angol deizmus történelmében korszakot alkot, és melyet az angol egyház ateista irányzata és államfelforgató tanai miatt szigoruan eltiltott. Összes műveit kiadta Mallet (London 1753-54, 5. köt. és számos új kiadásban). V. ö. Cooke, Memoirs of B. (Lond. 1836. 2 köt.); Noorden, Lord B. (Historisches Taschenbuch, 6. kötet Lipcse 1882); Brosch; Lord B. (Frankfurt 1883); Stephen, Dict. of Nat. Biogr. (VI.) Collins, B. a historical study (Lond. 1884); Rémusat, L' Angleterre au XVIII. siécle. (I. köt.); Harrop, B., a study; Carran, La philosophie en Angleterre 4. kötet. Vajjon azonban B. csakugyan annyira megfeledkezett-e a hazaszeretetről, hogy Anna királyné halála után a Stuartok restaurációja érdekében a franciákkal összeesküvést szőtt, vitás kérdés. Noorden tagadja mig Brosch, Grimmani velencei követ jelentése nyomán igennel felel. V. még össze Koch, B. s politische Ansichten und die Squierarchie (Berlin 1890).
