Boreás
Boreás (gör., a. m. a [tráciai] hegyek felől fuvó szél), a görögöknél az É-i szélnek a neve, a rómaiak Aquilója v. Septentriója. A Görögországon és szigetein most is nagy erővel végigfuvó északi szelet a régiek korán szilajlelkü mitoszi alakká személyesítették meg, ki a trák Hémusznak egy hétüregü barlangjában lakik, hol a szelek fölött uralkodik. Astraios és Éós fia, Hesperos (Ény-i szél) és Zephyros (Ny-i szél) bátyja. Felesége Óreithyia (annyi mint a kerekedő szellő), Erechtheus athéni király leánya, kit a monda egyik verziója szerint B. mikor a lány az Ilissos folyócska partján nőtestvérei társaságában táncolt v. virágot szedett, másik verziója szerint pedig, mikor az Akropoliszra ment, hogy Athéné Poliasnak a (városvédő A.-nek) áldozatot mutasson be, rabolt el. Vele Zétés-t és Kalais-t, a Boreásfiakat (l. o.) nemzé. Tisztelték több helyen áldozatok bemutatásával és imádságokkal s kivált Athénben, hol az Illissos partján oltárt állítottak fel neki hála fejében a segítéségért, melyet a hozzá könyörgő athéniek hajóhadának hozott avval, hogy Xerxés hajóit Chalkisznál tönkretette. Megalopoliszban is volt szentélye, mert megmentette a várost az Ágis spártai király által való elfoglalástól, amennyiben meghiusította az ostromművek szabatos működését. Athénben még ünnepét is ülték, a Boreasmoi ünnepét, lakomázással. A művészet szárnyas, szakállas, vadtekintetű férfiunak mutatja be, helyenkint, mint janust, kettős ábrázattal a szélvész ama kettős tulajdonságának jelölésére, hogy egyaránt borus időt és derült napokat hozhat. Olimpiának hires Kypselos-ládáján kigyó-farokkal helyettesítették lábait, miáltal párhuzamba állították a kigyólábu Typhónnal (l. o.) a legkártékonyabb szeleknek s a harpiáknak atyjával.
