Bunkó
Bunkó. Egyik végén vastagodó vagy görcsös (bütykös) bot; az első támadó fegyver, amelyet az ős ember használt s amelynek módosításaiból, - amint azt különösen az oceániai benszülötteknél talált fa-, kő- és csontfegyverek mutatják - keletkezett a buzogány, az egy- és a kétélü kard. - B. az ágyutörlő egyik végén levő, hengeralaku, a törlő rudjánál vastagabb része. - Bunkoló, l. Sulyok.
Bunkóragya (Podosphaera Lev,), szilvafa, kökény és galagonya levelein élő ragyagomba, hazánkban 2 fajjal.
