Búza-eső
Búza-eső v. buza-zápor (növ., trencsényi manna, mennyei árpa), a salátalevelü boglárka vagyis Isten buzája (Ficaria Dill.) gumói (l. az ábrát). Ezek részint a levelek tövében képződnek, s végre onnan a földre hullnak, részint első adventiv gyökere gumósodik el. E gumók nagysága és alakja olyan, mint a buzaszem, gyakran igen nagy számmal keletke
zik s a növény gyümölcsöt ritkábban v. keveset érlelvén, főleg gumóiról szaporodik. Midőn május vége felé a föld szinéről az egész növény eltünik, az apró gumók rügyökkel együttjövő tavaszig a földben pihennek. Olykor-olykor a sebes zápor a tömérdek szennyes sárga gumót a földből kimossa, s ez a tünemény adott alkalmat a B. meséjére.
A salátalevelü boglárka mogyorós gyökerével (a), s külön egy virágjával (f), h a kehely, g a szirom.
