Ciampi
Ciampi, 1. Ignác, olasz költő, hisztorikus és irodalomtörténész, szül. Rómában 1824 jul. 31., megh. u. o. 1888 jan. Pályáját ügyvédkedéssel kezdte, majd a római államtanács tagja, 1874. pedig az ottani egyetemen az ujkori történet tanára lett. Eredeti versei, néhány színdarabja,
és műfordításai mellett (az utóbbiak közül kiválnak Puskin-fordításai), nevezetesek irodalomtört. tanulmányai: La commedia italiana del secolo XVII. (1856); La vita artistica di Carlo Goldoni (1860); Le rappresentazioni sacre del medio evo considerate nella parte comica (1865); La commedia italiana del Cinquecento (1867); történelmi munkái: La cittá etrusca (1866); I. Cassiodori nel V. e nel VI. secolo (1876); La fine di Donna Olimpia Pamfili (1877); Innocenzo X. e la sua corte (1878); Pietro della Valle, detto il Pelegrino (1880) és végre Storia moderna dalla scoperta dell'America alle pace di Westfalia (1881-1883.).
2. C. Sebestyén, olasz iró, szül. Pistojában 1769 okt. 30., megh. Firenzében 1847 dec. 14. 1803. tanár lett Pisában, 1818. Varsóba ment, hogy a lengyelorosz irodalmat tanulmányozza; 1822. Olaszországban a királyság közoktatásügyi bizottságának levelezője lett. Művei: Memorie della vita di Messer Cino da Pistoja (Pisa 1808; 2. kiad. Pistoja 1826); Monumenti d'un manuscritto autografo di G. Boccaccio etc. (2. kiad. Firenze 1840); Lettera di Michel Angelo Buonarrotti (u. o. 1834); Bibliografia critica delle antiche reciproche corrispondenze dell' Italia colla Russia (Firenze 1834-42, 3 köt.). C. lefordította Pausaniast (1826 -43, 6 köt.), a «görög erotikusokat», a Pseudoturpinust (Firenze 1822) és a Charta Caroli Magni c. művet, stb.
