Cserebogár
Cserebogár (Melolontha vulgaris Fabr.), a lemezescsápnak (Lamellicornia) családjába tartozó bogárfaj, mely ápril végétől egész juniusig repül. Földbe rakott petéiből az ugynevezett pajorok v. csimaszok kelnek ki s ezek teljesen kifejlett állapotban 11 mm. szélesek és 40 mm. hosszuak. A báb 27-28 mméter nagy, sárgásbarna, mig a pete kendermag nagyságu és sárgásfehér szinü. A bogarak éjjel szoktak tömegesen repülni, de néha déli időben is repdesnek és eledelük felkeresésére nagyobb utakat is megtesznek. Különösen kedvelik a csr, tölgy- és jávorfákat, de néha ellepik nagy tömegekben a cseresznye- és szilvafákat s azokat leveleiktől teljesen lekopasztják. Nagy ritkán azonban megtámadják a repcét és másféle mívelt növényeket is. A bogarak petéiket mívelt földben vagy réti talajban 15-20 cm. mélységben rakják le, még pedig minden egyes bogár 12-30 petét egy csomóban, vagy legalább is egymáshoz közel. A pete lerakása után a nőstény elhal. A fiatal pajorok 4-5 hét mulva kelnek ki a petéből s az első évben egymás közelében tartózkodnak; eleinte a televényes földből táplálkoznak, később azonban már a gyengébb növénygyökereket rágják. Kedvező körülmények között már az első évben megnőnek s a sorvetésekben látható pusztításokat végeznek. A tél közeledtével oly mélyen vonulnak a földbe, hogy a szántáskor már nem akadnak reájuk, de tavaszszal ismét feljebb jönnek s megkezdik pusztításaikat. Ugyanigy tesznek a második évben is, csakhogy pusztításaik már ekkor nagyobb mérvüek s ez aztán fokozódik egészen a 3-ik nyárig, a mikorra már többszöri vedlés után teljesen kinőttek és őszszel 1 m., sőt nagyobb mélységben is bebábozzák magukat és bogárrá változnak; azok a pajorok azonban, amelyek kisebb mélységben bábozták be magukat, már augusztus és szeptember hónapokban is kerülhetnek a földszinére. A rendes fejlődésnél a bábban nyugvó bogár csak a következő év tavaszán s igy születésétől számítva három év mulva hagyja el a föld belsejét. Igen érdekes az, hogy a cserebogarak nagy tömegekben hazánkban csak minden harmadik évben jelennek meg, mint azt dr. Horváth Géza nagy szorgalommal összegyüjtött statisztikai adatai igazolták.
A pajorok a legkülönfélébb növények gyökereivel táplálkoznak, de azért legnagyobb kárt a lenben és répában tesznek; érzékenyebb pusztítást végeznek e mellett még a gabonafélékben, kenderben, burgonyában, babban, káposztában és salátában, sőt még a gyümölcsfák fiatalabb gyökereit is elrágják. A faiskoláknak is veszedelmes ellenségei s nem egyszer tönkre teszik azokat. A C.-nak és pajorjának több természetes ellensége van. A C-kat a legkülönbözőbb madarak fogdossák és pusztítják, így nevezetesen a gébics-félék, de még a verebek is, amelyek különösen a bogarak potrohját fogyasztják el. A pajoroknak szintén több madárfaj ellensége van s különösen a varjak és csókák, de legnagyobb pusztítóik a vakondok és sündisznók. Eme természetes ellenségek azonban mind nem elégségesek arra, hogy a C-k és pajorok számát észrevehetően csökkentsék s igy az embernek is közbe kell lépnie. Legbiztosabb irtási eljárás a bogarak összeszedése, amit kora reggel v. borus időben a fák megrázásával eszközölhetünk. Ezen eljárást már több államban megkisérlették; igy 1877-ben Csehországban 650 ezer liter C.-t és pajort szedtek össze, amelyért 16 frton felül fizettek. Nálunk 1876. évre javaslatba hozták volt, hogy egy pozsonyi mérő C.-ért 1 frt 50 kr. s egy hektoliterért 2 frt 44 krt fizessenek. Egy másik faja a C.-nak a Melolontha hippocasthani Fabr., amely az előbbinél kisebb s attól szinben is eltér, de életmódja azonos.
