Czirjék
Czirjék Mihály, mult sz.-i testőriróink egyike, szül. Száraz-Berken, Szatmármegyében 1753-ben, megh. 1798. A sárospataki ref. kollégiumban tanult, aztán katona lett, majd mint ritka szép ifju, 1785-ben megyéje ajánlatára a nemes testőrségbe lépett, kitüntette magát a török háborukban és 1788. főhadnagygyá, később kapitánynyá léptették elő; vitézül küzdött a napoleoni harcokban s a stollhoffeni és steinbachi ütközetekben sebet kapott. Bécsben, testőrkorában megismerkedett Bessenyeivel és Báróczival, kik az irodalom művelésére buzdították. Heroideket fordított franciából szabadon, helyenkint szépen, u. m. Heloiz Abelardhoz, Colardeau után; Abelard Heloizhez és Barnevelt Trumanhoz, Dorat után; Valie re hercegné XIV. Lajoshoz Blin de Saint More után, - és kiadta Érzékeny levelek cim alatt Bécsben 1785. Eredeti munkája: Versek Fábris halálára, Szeben 1789.
