Dalmát borok
Dalmát borok a már az ókorban ismert termelési országuk rendkivül kedvező fekvése folytán a világ legjobb borai közé tartoznának, ha a szőllőművelést nem üznék oly célszerütlenül. Habár ujabban alakultak bortermelő társulatok, melyek a kezelést szakszerüen üzik, általában azonban a legtöbb föltétel hiányzik, amely a bor természetszerü fejlesztésére szükséges. A szőllőveszszőket rendesen más növényekkel együtt tenyésztetik, s karó nélkül műveltetik, a bor forrására nem fordítanak a kellő figyelmet; ha pince egyáltalán létezik, többnyire tulságos meleg, hordók majdnem teljesen hiányzanak s helyüket kecskebőrtömlők pótolják, melyekben belül van a szőr. Az össztermelés évenkint 850000-1150000 hl. közt ingadozik s még jelentékenyen növelhető. A legjobb fajokhoz tartozik a zárai moscato di rosa, a szebenikói maraschino (nagyon illatos), a Brazza szigetbeli vugava, (a tokajihoz hasonlít), a Lacroma szigetbeli maraschino, a raguzai malvasia (igen erős) stb. A D. alkohol tartalma 8-13 % közt ingadozik. Jó tulajdonságuk, hogy nem mennek át annyira a vérbe, mint a délvidéki borok. A dalmát szőllőművelés és szőllőfajok igen hasonlítanak az olaszhoz, s igy a boroknak is olaszos jellege van. Dalmácia élénk kereskedést üz különösen sötét vörös testes boraival, melyeket más borokkal való elegyítésre előnnyel használnak. Fő kereskedelmi piac Spalato, hol egy borászati társulat is székel.
