Dannecker
Dannecker János Henrik, német szobrász, szül. Stuttgartban 1758., megh. u. o. 1841. Tanulmányait a stuttgarti Károly-iskolában végezvén, 1780. udvari szobrász lett, 1783. Párisban Pajou műtermébe lépett be, 1785. pedig Rómába ment, hol az ókori remekművek, főleg azonban Canova hatása alatt tehetsége még jobban kifejlődött. 1790. visszatért Stuttgartba, a művészeti iskolák tanára, majd igazgatója lett és késő vénségben, szellemi végelgyengülésben halt meg. Műveinek legnagyobb része klasszikus irányánál fogva antik tárgyu; ilyen volt első pályamunkája, a krotoni Milo, a Rómában készített Bacchus és Zeus-szobor és leghiresebb műve, a kararai márványból faragott, párducon nyugvó Ariadne (1806, a Bethmann-féle kertbenM. m. Frankfurtban), mely számtalan reprodukcója által ma is világszerte ismeretes. Mellszobrai közül legkitünőbbek ifjukori barátjának, Schillernek mellszobrai, melyek közül a legtökéletesebb, karrarai márványból, a stuttgarti muzeumban van. Élete vége felé a vallásos irány felé hajolt. Sok évi töprengésnek az eredménye az 1824. befejezett Krisztus-márványszobor (Carszkoje Zelo-ban Szt.-Pétervár mellett), hasonló, de szárazabb Ev. szt. János szobra a rothenbergi sirkáplonában (1826), ebbe a csoportba tartozik a «Dannecker álma» cimen ismeretes domboruműsorozat is. D. Thorwaldsen után a klasszicizmus legkiválóbb képviselője a szobrászat terén. Nem volt olyan teremtő ereje, mint Canovának vagy Thorwaldsennek, de rendkivüli érzéke a természet és a szép formák iránt, azonkivül kitünő teknikája a legjelesebb ujkori szobrászok közé sorozzák. Nőalakjainak tetszetőssége sohasem megy át kacérságba, ugy mint Canovánál; a képmásai is fölülmulják mestereit. - V. ö. Grüneisen und Wagner, D.-'s Werke in Auswahl, mit einem Lebensabriss des Meisters. Hamburg, 1841.
