David d'Angers
David d'Angers (ejtsd: danzsé) Péter János, francia szobrász, szül. Angersban 1788 március 12., megh. Párisban 1856 január 5., fiatalon Párisba került és David festő meg Roland szobrász műtermeiben tanult, 1811-1816. Rómában tartózkodott és főleg az ókori remekműveket tanulmányozta, Canova műtermében is dolgozott. Párisba visszatérve, a versaillesi kastély főudvarán álló Condé Lajos szobrával arra az utra lépett, melyet nem hagyott el többé. Nem törődött az iskola, a stilus törvényeivel, hanem az emberi alak, az arckifejezés merész realisztikus ábrázolását tüzte ki célul. Németországban tett utazásainak gyümölcse Goethe, Shelling, Dannecker, Tieck és Rauch nagy mellszobrai voltak; különben is nagyon szeretett képmásokat készíteni. (I. Ferenc, Ambr. Paré, Visconti, Camille. Jordan, Béclaid, Cooper, Casimir Delavigne, Raoul Rochette, Jeremias Beutham, Fénelon, Montesquieu, Racine, II. Henrik, Lacepede, Casimir Périer, Kératry, Rossini, Lafayette, Sieyes, Chateaubriand.) 550 medaillonból álló hires emberek arcképgyüjteménye a Louvre-ban van. Monumentális művei: Jefferson szobra Washingtonban, Corneille-é Rouenban (1834), Gutenbergé Strassburgban stb. Gyönyörü a görög leány mezitelen alakja Marco Bozzasi szabadsághős sirján, rendkivül kifejező Philopemennek az «utolsó görögnek» márványszobra (Louvre), leghatalmasabb alkotása D.-nek, azonban domboru műve a párisi Pantheon oromfalán: a Haza, a Szabadság és a Történelem kiséretében babérkoszorukat nyujt a modern Franciaország nagy embereinek: Malesherbesnek, Mirabeaunak, Voltairenek, Rousseaunak, Cuviernek, Laplacenak, Bonapartenak, a marengói dobosnak stb. A közélet terén D. a radikalizmus hive volt, Carnotval kiadta Barere emlékiratait és tagja volt az 1848-i Constituantenak is. Az államcsiny után egyideig számüzetésben kellett élnie. Szülővárosában szobrot állítottak neki és muzeumot, melyben összes műveinek gipszöntvényei vagy vázlatai láthatók. V. ö. Jouin H., D., sa vie, son oeuvre, ses écrits et ses contemporains (Páris 1878), u. a. D. et ses relations littéraires (u. o. 1890).
