Dézna
Dézna, 1. kisközség, Arad vmegye borossebesi j.-ban, (1891) 1054 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. D. már az őstörténeti időkben is emberek telepe volt; sok kelta és római régiség került ott napfényre. Hajdan magyar község volt Desznő név alatt. 389 m. magas hegyen épült, ma romokban heverő vára 1318. már állt. 1387. a Losonczyak kapták az uradalmat, mely 1550. a hős Losonczy Istváné, majd özvegyéé volt, 1565. a várőrség János Zsigmondnak esküdött hüséget, 1574. pedig a töröknek. 1596. a keresztények visszavették a várat a törököktől; 1658. azonban ujra feladták azt annak Kornis Zsigmond emberei. A D.-i uradalomhoz akkor 51 helység tartozott, a jól felszerelt várat pedig mindenütt virágos és gyümölcsös kert fogta körül. Az erdélyi fejedelmek hiába kérték vissza D. várát; a hagyomány szerint a borosjenői pasa részére a várban elzárt száz leány a puskaporos kamarát meggyujtva, a várat magukkal együtt a levegőbe röpítette. Annyi tény, hogy 1693. Borosjenővel együtt D. is magyar kézre került, de akkor vára már romhalmaz volt. A vár utóbb Rajnald modenai herceg birtokába került, ki 1732. a déznai vasgyárt és a vidéken üzött aranymosást magának megszerezte; majd a kincstárra szállt s 1802. a Török-család királyi adományul nyerte. Ez építtette a D.-i hámort, mely a D. és Restyiráta (l. o.) vidékén jelenleg üzött vasbányászat középpontja. A községben a Török-család kastélya és parkja van, mely itt nagy pisztrángtenyésztést űz. V. ö. Márki Sándor: D. és vidéke (Földrajzi Közlemények. 1887. 329-353). - 2. O-D., az előbbihez tartozó telep; vashámora a Török-család tulajdona, későbben a Waldstein-, most Wenkheim-féle uradalom vette bérbe.
