Duran,
Duran, 1. Ágost, spanyol kritikus és irodalomtörténész, szül. Madriban 1789 okt. 14., megh. u. o. 1862 dec. 1. Filozofiát, jogot, történelmet tanult és sokat foglalkozott a külföldi és spanyol irodalommal. 1817. Valladolidban ügyvéd volt, 1821-23-ig a tanügyigazgatóságnál hivataloskodott, 1834. titkára lett annak a hivatalnak, mely Spanyolországban a nyomdákra és könyvekreskedésekre gyakorol felügyeletet. 1836. a madridi kir. könyvtár főkönyvtárosa, 1854. igazgatója lett. Ugyanekkor a spanyol akadémia is tagjává választotta. 1855. a magánéletbe vonult vissza. Irásaiban arra törekedett, hogy a spanyol szinműirást a francia hatás alól felszabadítsa, a nemzeti érzületet ébreszsze és az érdeklődést a népies költészet felé terelje. Művei: Discurso sobre el influjo, que ha tenido la critica moderna en la decadencia del teatro antiquo (Madrid 1828, névtelenül); Las tres toronjas del vergel de amor (u. o. 1816) stb. a Biblioteca de autores espanoles cimü vállalatban (10. és 16. köt.) Romancero general (u. o. 1828-32., 5 köt., 2. kiad. 1849-51)., 2 köt.,) cimen mintegy 2000 románcot bocsátott közre és Talia espanola cimen (u. o. 1834, 3 köt.) ó-spanyol komédia-gyüjteményt adott ki.
2. D. Károly, francia festő, szül. Lilleben 1837., először szülővárosában Souchon tanítványa volt, majd Párisbn és Rómában képezte ki magát. Nagy sikert aratott 1865. Rómában festett Gyilkosával, melyben már igazi drámai erő nyilatkozik. Ezután Spanyolországban főleg Velasquez műveit tanulmányozta: az ő hatása látszik meg rendkivül jellemző, energikus, merész szinezésü arcképein, melyek többnyire előkelő hölgyeket és gyermekeket ábrázolnak, igy a hires Keztyüs hölgy (saját nejének arcképe), Feydeauné, Vaudal grófné, Girardin Emilné és saját gyermekeinek képei. A Nyár vége, Krisztus sirbatétele (1881), a Vizió (1883), Andromeda (1887), Bacchus (1889), főleg azonban a Gloria Mariae Medici c. apoteozisszerü mennyezet-festménye (Louvre) legjellemzőbb művei.
