Düringsfeld
Düringsfeld Ida, német irónő, szül. Militsch Sziléziai faluban 1815 nov. 12., megh. Suttgartban 1876 okt. 25. 1845 óta Reinsberg Ottó neje (férje halála után egy nappal megölte magát). Első művei: Gedichte (Tekla álnéven. 1835); Der Stern von Andalusien (románcok, 1838) és Schloss Goczyn (regény, névtelenül 1841). Azután főleg a regény terén rendkivüli termékenységet fejtett ki; ismertebb társadalmi regényei: Skizzen aus der vornehmen Welt (1842, 4 köt.), Graf Chala (1846); Eine Pension am Genfersee (1851, 2 köt.); Esther (1852, 2 köt.); Clotilde (1855); Norbert Dujardin (1861); Die Litteraten (szatir. regény, 1863, 2 köt.); történeti regényei: Margarete von Valois (1847, 3 köt.) és Antonio Foscarini (1850, 4 k.); néprajzi irányu elbeszélései: Hendrik (1862); Milena (1863); Prismen ((1873, 2 köt.). Igen sikerült népdal-fordítások: Böhmische Rosen (1851) és Lieder aus Toscana (1855). Érdekes utirajzai (Aus Dalmatien, von der Schelde bis zur Maas stb.), melyekben főleg a művelődési viszonyokkal foglalkozik. Az ifjuság számára irt munkák: Buch denkwürdiger Frauen (3 kiad. 1877); In d. Heimat (1843); Byrons Frauen (1845); Am Canale Grande (1848). Később férjével több érdekes néprajzi munkát tett közzé: Das Sprichwort als Kosmopolit (1863, 3 k.); Hochzeitsbuch (1871); Sprichwörter der german. und roman. Spranchen (1872-1875, 2 köt.); Ethnographische Curiositäten (1879 2 köt.).
