Eckehart
Eckehart (Ekkehart), több szt. galleni szerzetes neve, 1. E., a szt. galleni kolostor dekána, megh. 973., a Waltharius cimü költemény szerzője, melyben aquitániai Walter és szeretőjének, Hildegunda burgundi hercegnőnek a hunok országából való futását énekelte meg. Ezt a költeményt Peiper adta ki Berlinben (1873). E. I. hiteles adatok szerint négy unokaöcscsét is szerzetesnek szentelte ugyancsak Szt. Gallen kolostorában. Ezek: E. II. és III., továbbá Purchart apát és Végre Notker Labeo krónikás. 2. E., másként E. palatinus magára vonta Hadvig hercegnő, Burchart sváb herceg fiatal özvegyének figyelmét, ki őt azután Nohentwiel várában tanítóul maga mellé fogadta. Később a császári udvarhoz került, hol - a monda szerint - II. Ottó nevelésére is befolyt. Megh. Mainzban, 990 ápril 23. Ezt az E.-t választotta Scheffel Ekkehard regényében főhősének. E.-től nehány latin vers maradt reánk. 3. E. diakonus volt a szt. galleni kolostorban. - 4. E. szül. 980 körül, megh. 1060 körül. Notker tanítványa, mint latin költő és a szt. galleni kolostor krónikása emelkedett hirnévre. Ebben a krónikában, melynek cime: Casus monasterii Saneti Galli elmondja a kolostor történetét egészen 972-ig, még pedig több helyt mesésen, másutt pedig célzatosan. Ez a krónika, melyet E. IV. 1047 és 1053 között készített, hazai történetünket is érdekli, amennyiben E. IV. meglehetősen részletesen elmeséli abban a kalandozó magyarok látogatását, kik 925. a szt. galleni kolostort is meglepték és abban kincsek után kutattak. E részlet főhőse Heribald nevü hóbortos barát, ki társainak menekülése után visszamaradt a kolostorban és ki azután a jókedvü magyarokkal együtt evett-ivott meg énekelt. Az egész jelentés érdekes adalék a vezérek korabeli őseinknek szokásaihoz.
