Egyenlőség,
Egyenlőség, ama viszony, melynél fogva két dolog valamely tekintetben azonos. Dolgok egyenlők, ha ugyanazon tulajdonságaik vannak; fogalmak egyenlők, ha ugyanazon jegyeket találjuk bennük. Legegyszerübb az egyenlőség, ha mennyiségekről mondjuk; minthogy pedig nemcsak tér- s időbeli mennyiségek vannak, hanem a lélek belső jelenségeinek, az érzeteknek stb. is mennyiségük van, mely itt intenzitásnak neveztetik, az intenzitások is egyenlők lehetnek, csakhogy itt az egyenlőség nehezebben állapítható meg. Leidnitz szerint nincs teljes feltétlen egyenlőség a világ dolgai közt (principium de indentitate indiscernabilium). A matematikában, l. Azonosság. A jogi és állami életben az E. fogalmát a francia forradalom a szabadság és testvériség mellett harmadikul irta zászlójára, azonfelül a törvénykönyvben az u. n. emberiségi jogok közé sorozta. Azóta az E. eszméje mind tágabb tért hódított meg a törvénykezésben; igy nevezetesen a feudális viszonyok megszüntetésében, az állami terhek egyenlő viselésében, a katonáskodásban. Legteljesebb kifejezést mégis az u. n. törvény előtt való E.-ban nyert. Napoleon állítólag igy határozta meg a törvényelőtti E. fogalmát: Chacun peut chercher, chancun peut trouver. (Mindenki kereshet, mindenki megnyerhet). Ez az elv azt jelenti, hogy p. magok a koronás személyek is magánjogi tekintetben mint magánszemélyek tekintendők. L. még Egyenranguság.
