Emelkedés
Emelkedés (gör. klimax), a retorikában azon értelmi alakzatok egyike, melyek a kifejezések erejének fokozásán alapulnak, s abban áll, hogy az egy fogalom megjelölésére vonatkozó kifejezések ereje sorban egymásután növekszik, p. Megy, fut, rohan a számüzött... Benne tehát bővítés v. részletezés (amplificatio) is rejlik, de ehhez még a növekvő fokozatosság járul. Ez alakzat hatása azon sarkallik, hogy az egymás mellé sorozott és folyton erősbödő mozzanatok lassanként emeljék ki a tárgyat, melyhez az első tagok, mintegy lépcsőül szolgálnak s melyhez perspektivát és szemmértéket nyujtanak. A csökkenőleg elrendezett fokozat antiklimax, jóval ritkábban fordul elő, p. Hercegek és grófok, bárók, nemes urak jönnek-mennek (Gyulai); de a csökkenés akkor is többnyire látszatos, p. Hol s merre nyugszik ő, nem mondja semmi kő, nem mondja semmi jel (Arany). Némelyek az auxesis műszaván is ezt a fogalmat értik, az azonban a klasszikus retorikában elfogadott jelentés szerint a nyomósítást jelenti, valamely dolognak erősebb (noha talán csak egy) kifejezéssel való megnevezését, p. a névtelen félistenek = a honvédek, a haza bölcse, vagy ha a vesztegetést valaki e kifejezéssel jellemzi: erkölcsi gyilkosság. Rokonalakzat vele a tulzás (hiperbola), ellentéte a gyöngédítés (eufemizmus).
A vasutak E.-ének, illetve lejtésének viszonyát ujabban ezredekben (° /00 = per mille) szokás kifejezni, ugy értve, hogy e ° /00 (emelkedés per mille) olyan lejtést jelent, melynél a pálya 1000 méter vizszintes távolságra e méterrel emelkedik vagy esik. A vasutaknál a pálya lejtésében beálló változások pontjain, az u. n. törési pontokon, lejtésmutató táblákat állítanak fel, melynek két karja a menetirányban vizszintesen, fölfelé avagy lefelé mutat, ekként jelezve, hogy a törés pontja előtt és mögött levő pályarészek vizszintesek, emelkednek avagy esnek. A lejtés viszonyszámát vörös betükkel irják a karra, s alája fekete számokkal jegyzik, hogy milyen hosszuságra nyulik a megjelölt lejtési viszony.
