Epidot
Epidot (ásv., Pistazit, Thallit, Delfinit, Arendalit, Withamit, Achmatit, Escherit, Beustit, Piemontit, Bucklandit). Mésztimvasszilikát (H2O, 4CaO, 3 (Al Fe)2O3 6 SiO2). Monoklin rendszerben kristályosodik, eddig ismeretes alakjai v. 220 dimorf a Zoisittal. A kristályok többnyire rovátkos oszlopok, szálas, szemcsés és tömött féleségei is elég gyakoriak. Szine többnyire zöld, barna, szürke, néha veres és fekete. Üvegfényüek, pleokroiszmusa rendesen igen erős. K: 6-7, Töm: 3,25-3,5. Három osztálya van az E.-nak: Pistazit. zöld, sugaras, szemcsés Epidot; Piemontit (Mangánepidot), veresbarna, veresfekete és violaszinü, szálkákban pirosak; Bucklandit, fekete, kissé zöldes. Üvegcsőben többnyire vizet adnak, lángban duzzadva olvadnak, sósav részben vegybontja, de izzítás után könnyen választja ki a kovasavat kocsonyás állapotban. Előjönnek kristályos és palás kőzetekben, mint szienit, gnajsz, csillámpala, amfibolpala, de szerpentinben is, hol azok repedéseiben csoportosan felnőtt, ritka szép példányokat szolgáltatnak. Legnevezetesebb lelőhelyei: Sulzbachvölgy (Salzburg m.), innét való a nemzeti muzeum gyönyörü példánya is, Zöptau (Morvaország), Zermatt (Svájc), Traversela (Piemont), Fassavölgy, Arendal, Achmatowsk. Magyarországban csak egy-két helyen ismeretes; telérszerü repedéseket töltvén ki rostos vagy tömött szövettel, Szántó (Csobánka mellett), Moravica, Borsabánya és Poprád mellett (a porfiros diabászban). Előfordul még az E. mint másodlagos termény is, zöldköves amfibol és piroxen-andesitekben, diabászokban, gránitban és palákban. Mesterségesen pedig kohósalakokban eléggé gyakori.
