Farkas-kiáltás,
Farkas-kiáltás, vészkiáltás, melyről az 1439. török hadjárat történetirói emlékeznek meg. Midőn ugyanis Albert király seregével a mondott évben a török ellen vonult, a ragályos betegségek által megtizedelt és különben is fegyelmezetlen had egy része, különösen a megyei zászlóaljak, ama hirre, hogy Murád szultán már átkelt a Dunán és immár közeleg, rémülettől megszállva s farkast kiáltva, gyáván szétfutottak. Az ország szerencséjére a szultán Szendrő alá és azután Boszniába fordult. E sajátságos szokás megmagyarázására némelyek (igy Horváth Mihály is, II. 553.) Kálmán király 1099. évi, oroszországi hadjáratára utalnak, midőn Kálmán a kunok ellen táborozott. Ellenfele, Mirkod kun vezér, a csata előestéjén farkasok ordításából győzedelmet jósolt magának, és csakugyan diadalt aratott Kálmán hadán. V. ö. Teleki, A Hunyadiak kora. I. 143.
