Farsang
Farsang (a német fasen, faseln a. m. mesélni, pajkosságot üzni, szóból eredve), a vigság azon időszakát jelzi, mely a husvéti nagybőjtöt megelőzi. A F.-ot rendesen az u. n. epifania-ünneptől, azaz jan. 6-ától hamvazó szerdáig számítják; Velencében már István-napján (dec. 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (jan. 20.) kezdődik a F.; Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják F.-nak illetve karneval-nak (az olasz: carne-vale a. m. hus, isten veled! szólamból származtatva, vagy a középlatinból: carne levamen a. m. hustól való tartózkodás). Sok helyen a hamvazó szerdát megelőző héten tartják a voltaképeni F.-ot, mely minálunk hushagyó kedden (l. o.) éri el befejező tetőpontját. A F. hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekből származott, melyeket a keresztény egyház nem birt a nép tudatából elenyésztetni s ennélfogva kényszerítve volt ezen régi pogánykorbeli ünnepekre keresztény szinezetet ruházni. Manapság is az olasz, különösen a velencei F. vagy karneval utolsó hete a leghiresebb népünnepek közé tartozik. Hajdanta nemcsak álarcos felvonulásokat tartottak, virágot és gipszből vagy cukorból készült folyócskákat (confetti) dobáltak a járó-kelőkre, hanem a velencei karnevál még állatviadalairól, valamint a rómia lóversenyeiről volt hires. Párisban a boeuf gras-t (kövés ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a F. ünnepét. Spanyolországban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkivüli fényes álarcos felvonulások divatoznak. Németországban F. utolsó napján az u. n. hajószekeret (carrus navalis-t, mely szóból sokan a karneval kifejezést is származtatják) vezették körül a helységekben, ezzel az ujra megnyilt hajózási időszakot jelezve. A Németországban is divatozó álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkosságokról elnevezték a hushagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem végkép elnyomták ezen népünnepeket s csak századunk elején kezdték egyes német városokban külön e célra alapított F.-i egyesületek a régi ünnepeket ujra feléleszteni, ugy hogy p. az acheni és különösen a düsseldorfi F. nagy hirnek örvend. V. ö. Fahne, Der Karneval (Köln 1853); Reinsberg-Düringsfeld, Das festliche Jahr (Lipcse 1863).
