Galaták,
Galaták, a gall (kelta) népek, főleg a kis-ázsiai Galaciában letelepedett keltáknak a görögöknél használatos neve. Lakóhelyük a III. sz.-tól kezdve Frigia, Likaonia, Kappadócia, Pontusz, Bitinia és Paflagonia közt terül el. A görögökkel való összevegyülésük igen nagy volt s azért «gallograeci» néven is előkerülnek. K. e. 278 között I. Nikomedes bitiniai király zsoldjában harcoltak s ez időtől megkezdték azon nagyszabásu kalandos hadmeneteiket, melyek említett országuk elfoglalására vezettek. Már I. Antiochos Soter kénytelen volt Sziria biztosítása végett harcolni velök s egy csatában le is verte őket. Appianus szerint ekkor vette föl a «Soter» (megszabadító) nevet. Egy ujabb csatában őt verték le a galaták, kikre csak K. e. 235. jött nagy csapás, mikor Bitinia és Pergamon egyesült királyai legyőzték őket. De erejük mégsem tört meg s Antiochos oldalán még Rómával is szembeszálltak, mignem K. e. 189-ben Manlius Volso leverte őket. Az efezusi béke meghagyta ugyan függetlenséüket, de minden külharctól tiltotta őket. Mitridates oldalán is szerencsét próbáltak K. e. 84., de Rómával nem boldogulhattak. Dejotarus a polgárháboruban Pompejus pártján állott s e segélyért 65. fejedelemmé lett. Caesar azonban éppen Pompejus pártolása miatt megfosztá a fejedelemségtől. Amintas alatt ujra éledt Galacia, de rövid időre, mert K. e. 24. már provinciává lett; I. Theodosius alatt prima és secundára (másként salutaris) oszlott. A galaták közt három törzset különböztetünk meg: a tolisztobogi (főhelyük Pesszinusz), a tektoszági (főhelyök Ankíra) és a trokmi (főhelyük Tavia) törzseket. Galacia négy részre, tetrarkiára oszlott. Az említett városokon kivül ismert még Gordion. Ankíra egy ideig, Amintas alatt az egész ország fővárosa volt. Folyók: Szangariusz (ma Szakaria) és Halisz (ma Kizil Irmak). 53 körül fölvették a kereszténységet. Ez időben már teljesen birták a görög nyelvet, de ősi nyelvöket még Szt. Jeromos korában (IV. sz.) is beszélték. V. ö. Contzen Leopold, Die Wanderungen der Kelten (Lipcse 1891,209-269. l.).
