Gandharvák,
Gandharvák, félisten-féle lények az ind regében. A vedában még csak egy Gandharváról van szó, ki mint az isteni Szoma őre és feltalálója szoros viszonyban látszik lenni a légkörrel. Az époszi költészet már számos gandharvát említ. Buja, a zenének és az élvezeteknek hódoló félistenek ezek, kik a zenében és az ének terén remekelnek. Az isteni lovak birtokosai és Indra isten segédei a háboruban. Alakjuk néha részben vagy egészen állati, igy a G.-hoz tartozó Kimnarák lófejü démonok. Saját királylyal birnak a Gandharvák és nem messze Kubera a sötétség és a gazdagság istenének palotájától a Mánasza-tó mellett laknak. Idő folytán harcias tulajdonaiktól megfosztva, mint Indra isten udvari zenészei szerepelnek. Innen Gándharva himnemben annyit tesz szánszkritul, hogy zenész, énekes, semlegesben pedig a. m. zene, ének. A görög Kentaurokkal azonosak, mint azt Kuhn és Meyer kimutatták. A Gandharva házasság (Gándharva viváha), az egybekelések egyik neme, melyhez csak a két szerelmes beleegyezése szükséges, minden más szertartás és tanuk nélkül. Ily módon megy végbe Sakuntala házassága Kalidásza hires szinművében. V. ö. Meyer, Indogermanische Mythen (Berlin 1883) és Schröder, Indiens Litteratur und Cultur in hist. Entwicklung (Lipcse 1887).
