Glagolita
Glagolita v. glagolica-irás (l. a mellékelt szines képet),
GLAGOLITA-EMLÉK.
(Egy lap a Bencésrend XIV.századbeli reguláiból, a
zágrábi délszláv akademia gyüjteményében.)
)
azon két irásnem egyike, melyekben a legrégibb ó-szláv egyházi irodalom reánk maradt, a másik a cirill irás (l.o.), azaz a szláv nyelvekre Cirill püspök által alkalmazott és módosított görög ábécé. A G.-irás minden más eddig ismert irástól különbözik; eredetéről a vélemények eltérők; előbb azt hitték, hogy a G. különböző keleti betürendek vegyüléke; mások ismét állították, hogy a G. egy ó-szláv runairásnak maradéka; legvalószinübb azon vélemény, hogy a G. a sajátságosan módosított és stilizált ó-görög minuszkulából keletkezett. Ujabb időben Geitler L. zágrábi tanár sikertelen kisérletet tett annak bizonyítására, hogy a G. a csak ujabb emlékekből ismertes albániai irással összefüggésben áll. (V.ö. Geitler, Die albanischen und slav. Schriften, Bécs 1883.) A G.-irást két szláv nemzet használta: a bolgárok és a horvátok; az előbbieknél a betük külalakja gömbölyü (gömbölyü v. bolgár G.) az utóbbiaknál szögletes (szögletes vagy horvát G.) Bulgáriában a G. használata korán, valószinüleg már a XII. században megszünt. A fenmaradt, nem nagy számu kézirati emlékeket felsorolja Miklosich: Altsloven. Formenlehre in Paradigmen (Bécs 1874) c. munkájában; a legnevezetesebb az u. n. Asseman-féle evangélium (Evang. Vaticanum, kiadta Racki, Zágráb 1865 és Crncić, Róma 1878), a Glagolita Clozianus (kiadta Kopitar, Bécs 1836), végre a sinai kolostorban felfedezett Euchologium (kiadta Geitler, Zágráb 1882) és Psalterium (kiadta Geitler, Zágráb 1883). Horvátországba a G. igen korán behozatott, valószinüleg még Cirill és Method közvetlen tanítványai által és itt sokkal tovább maradt használatban, nemcsak egyházi könyvekben, hanem profán célokra is. Több tengermelléki község az egyházszakadás után a római pápától szabadságot nyert a litorgiát szláv nyelven és G.-irással megtartani és az a zenggi püspökségben igy maradt maig; ezen egyházak számára Rómában glagolita-misszálék készíttettek. A krajnai reformátorok, Trubar Primus és társai Tübingában G.-irással horvát könyveket nyomattak a horvátok számára, ugy hogy jelentékeny protestáns irodalom van G.-irással. Szemelvényeket a régi egyházi G.-irodalomból kiadott Bercić: Ulomci sv. pisma (Prága 1864-66), a régi horvát G.-okleveleket pedig Kukuljević: Acta croatica (Zágráb 1863).
