Görcs
Görcs (lat, spasmus), kóros izomösszehuzódás. A G. alak tekintetében általában kétféle. Klonikus G.-ök alatt gyorsan változó, hánykolódó, rángatódzó összehuzódásokat értünk, mig a tonikus G.-ök tartós merevséggel járó izomváltozások alakjában jelentkeznek. A tonikus G.-ök kiváló képviselője a tetanus, mely alatt az egész törzsizomzata kiterjedő tartos görcsös összehuzódást kell értenünk. Konvulziók szabálytalan, nagy méretü, hánykolódó, dobálódzó izomösszehuzódásokat jelentenek. A görcsös roham a tonikus és klonikus görcsalaknak összetevődéséből áll. G. -ök keletkezhetnek: 1. a környéki u. n. mozgató idegeknek valamelyes bántalma által (környi eredésü G.-ök); ha a környi érző idegre nyomást kifejtő daganat vagy vongáló heg okoz G.-öt, ugy ezt reflex utján kiváltottnak kell tekintenünk.
2. Gerincvelői bántalmaknál is; e G.-ök mindig tonikus alakban jelentkeznek és jellegzetesen a strichnin-mérgezésnél és a tetanusnál fordulnak elő.
3. A G.-ök legnagyobb része agyi, illetve agykérgi származásu. Agyi G.-öket mindenekelőtt szervi elváltozások (daganat, agytályog, sokfoltu keményedés, terjedő hüdéses elmezavar stb.) okozhatnak. Kiválóan érdekesek az agykéreg körülirt helyein székelő daganatok által okozott fajlagos jellegü G., melyet Jackson-féle nehézkórnak (corticalis epilepsia) nevezünk. Ez alakra jellegző, hogy a G.-ök bizonyos meghatározott sorrendben fejlődnek ki, p. kiindulva az arcból, áttérnek a felső és később az alsó végtagra, csak az egyik testfélen jelentkeznek s csak a rohamnak hosszabb fennállása után térnek át a tulsó testfélre, előbb elfoglalván az alsó, később a felső végtagot és végül az arcot. Ha a G. az alsó végtagból indul ki, ugy a sorrend fordított. Emellett jellegző, hogy az eszmélet megmarad. De nem csupán szervi elváltozások okozhatnak G.-öket, mert az agyvelőnek, illetve agykéregnek u. n. működési (functionális) elváltozásai is idézhetnek elő G.-öket. Főleg kétféle funkcionális görcsalakot ismerünk, az egyik a tulajdonképeni nehézkór (epilepsia genuina) és a méhszenves nehézkór (hysteroepilepsia). A valódi epilepszia főjelenségét a rohamonként fellépő öntudatzavar képezi, mely legtöbbnyire heves általános konvulziókkal jár. A hiszteroepilepsziás rohamra jellegzőek az élénk deliriumok, melyeknek megfelelően a betegek plasztikus és szenvedélyes testtartásokat (attitudes passionelles) mutatnak (l. Epilepszia). G.-ök fordulnak elő továbbá meningitisznél és a tetaniánál. Különös érdeküek az u. n. reflex-G.-ök, melyek azáltal jönnek létre, hogy környi részeket, szerveket mekanikai vagy kémiai ingerek érik, igy a szem kötőhártyájának lobos ingerlése szemhéjgörcsöt okoz; a beleknek férgek által történő izgatására, valamint a női nemiszerveknek kóros elváltozásai alapján kiterjedt, általános G.-ök keletkeznek; ugyanily eredményüek lehetnek a gyomornak v. hugyhólyagnak megbetegedései. Némely foglalkozásnál egyoldaluan és tulzottan egénybevett izmok (zongorázás, irás stb.) sajátos jellegü, u. n. foglalkozástól függő G.-be esnek; ezeknek egy mindennapi példája az irógörcs. Mindennapi görcsalakok a gyomor-G., a kólika vagy a belek görcse, a lábikra-G. (idegeseknél). A G.-ök jóslata az októl függ; az u. n. reflexgörcsök jóslata a legkedvezőbb, mert ezek kezelés tekintetében is leginkább hozzáférhetők. A kezelés általában az okot igyekszik eltávolítani. - Rángó görcs, l. Eclampsia.
G., a botanikában a. m. bütyök vagy csomó a pázsitfélék szárán, de görcs-nek a fa korcsképződményeit i. nevezik; l. Fagörcs.
