Guicciardini
Guicciardini (ejtsd: gicsárdini) Ferenc, olasz történetiró, szül. Firenzében 1483 máj. 6., megh. az Arcetri-villában (Firenze mellett) 1540 máj. 23. Különösen a jogtudomány terén szerzett jó hirnevet. 1505 jogtanár lett szülővárosában; 1512. mint követ ment Aragoniába; 1513. X. Leo pápa szolgálatába lépett; 1516. Modena, majd Reggio kormányzója lett. 1521. pedig Parmát védelmezte a franciák ellen. VII. Kelemen pápa 1523. a Romagna élére állította s 1527. a firenzei pápai hadak vezéreként V. Károly zsoldosai ellen harcolt. 1530. Kelemen a firenzei kormánytanácsban biztosított neki helyet. 1531. pedig ugyanezen pápa Bologna kormányzójává tette. Kelemen halála után visszatért Firenzébe és Medici Sándor herceg tanácsadója lett; annak megöletése után pedig Medici Cosiméhoz szegődött, aki első sorban G. buzgóságának köszönhette, hogy hatalomra jutott. G. abbeli terve, hogy a felállítandó államtanács révén megtöri Cosimo korlátlan hatalmát, meghiusult s elvégre maga is kegyvesztessé lőn. Élte alkonyát irodalmi tanulmányaira fordította. Legfontosabb műve a Storia d'Italia, mely munkában Olaszországnak 1492-1534-ig terjedő, meglepő fordulatokban annyira gazdag s kaleidoszkop-szerü történetét irta meg. A legjobb kiadást Rosini (Milano 1875. 4. köt.) rendezte sajtó alá. Adriani J. B. firenzei történetiró (megh. 1579) folytatással toldotta meg a munkát, Istoria de suoi Dempi (Firenze 1583); ujabban pedig Botta Károly a francia forradalomig folytatta 1857-67. a 10 kötetnyi, Storia d'Italia dal 1535 al 1789. c. művében G.-nak munkáját. Nem kevésbé fontosak G.-nak többi művei közül az Opere inedite (kiadták Guicciardini P. és G. grófok, diszműkiadásban, 10 köt., Firenze 1857-67.).
