Gyomlay
Gyomlay Gyula, filologus, szül. 1861 jul. 29. Nagyváradon, hol iskolázását kezdte., de 1868 óta Budapesten folytatta és végezte be mind a középiskolát, mind az egyetemet, hol doktorátust tett. Tanárai közül elhatározó befolyással volt reá Petrovich Ferenc, jelenleg váradi kanonok és prépost. Eleinte Szápáry Gyula akkori pénzügyminiszter fiait tanította, de csakhamar kinevezték a gyakorló főgimnázium tanárának s azóta a pedagogia és klasszika-filologia terén buzgó munkásságot fejt ki. Főbb művei: Az attikai köztisztviselők ellenőrzése (Budapest 1883); Homéros Odysseiajának prózai fordítása (szemelvényekben, jegyzetekkel Budapest 1891); Platón válogatott műveinek fordítása és magyarázata (u.o. 1893; ugyanez rövidítve az Alexander és Péterfy társaságában szerkesztett Platon- és Aristoteles-szemelvények közt); Tacitus nagyobb műveiből szemelvényes kiadás, bevezetéssel és jegyzetekkel (u.o. 1894). Azon kivül átdolgozta és sajtó alá rendezte a Bartal-malmosi nagyobb mondattanát 3. kiadásban (u.o. 1890), jelenleg pedig Demosthenes-fordítását rendezi sajtó alá, melyet az akadémia már 1886. elfogadott kiadásra. Ezen nagyobb munkáin kivül folyóiratokba és napi lapokba sok filologiai és tanügyi értekezést, birálatot és cikket irt. Zenével is foglalkozik s a magyar kir. operaházban szinre kerülő dalművek fordításában és javításában többször közreműködött.
