Gyöngyössi
Gyöngyössi János versszerző, Kazinczy korának hirhedt leoninistája, szül. Krasznán (Erdély) 1741 nov. 4., megh. Uj-Tordán 1818 márc. 14.-én. Atyja református pap volt, ő is e pályára lépett; belga egyetemeken fejezte be tanulmányait s angol teologusok munkáival is megismerkedett. hazatérte után előbb- rákosi, majd uj-tordai lelkész lett; itt öregedett meg, hivei ragaszkodásától környezve. Szeretetreméltó egyéniségével teljes ellentétben vannak élvezhetetlen versei. U. n. leoninus verseket irt, azaz klasszikai formákat (leginkább distichonokat, de sapphói, alkoiosi szakokat is) megrimelve, ilyenformán:
Házasodol, látom; mi dolog, Gombási barátom?
Téged is a szeretet lám kalodába vetett!
Alig indult meg a klasszikai iskola s lett nyilvánvaló, hogy magyarul is s irhatni antik mértékben. Gy. kapva-kapott e vivmányon, s már 1777. megirta első disztrichonait, de mindjárt rimekkel. e barbár formát Constantinus XVIII. sz.-beli kegyesrendi latin verselőnél kedvelte meg. Ő maga gyorsan és nagy könnyüséggel osztotta rimes-klaszikus formáju verseit, melyeket többnyire alkalmakra (nászünnepekre, temetésekre, köszöntőül) szerzett. Erdélyben és a református iskolákon nagy tetszést aratott velök és számos követője támadt. Kazinczy, Ráday és a jobb izlésü irók alig tudták elnyomni az irodalom e fattyuhajtását. Egyes versei 1780-tól kezdve jelentek meg a Hirmondóban és másutt, összegyüjtve pedig Gy. Jánosnak Magyar versei c. alatt Bécsben 1790 (Szacsvai Sándor, a Magyar Kurir szerkesztője adta ki). A második kiadás hasonló cim alatt két kötetben 1802-1803. jött ki Pesten, benne az első kiadás versei javítva és ujak is nagy számmal. E második kiadás előszavaiban Gy. élénken védelmére kel a leoninusoknak.
