Gyöngyvessző
Gyöngyvessző (növ., Spiraera L., gyöngyemény Erdélyben, kenyérmorzsa, bajnóca Diószegiéknél), a róla nevezett család csinos cserjéje, számos faja Európa, Ázsia és Amerika hegyein nő, kertben több mint 50 diszlik. tavaszszal apróbb fehér virágai a hosszu vesszőkön gyakran természetes koszorut ábrázolnak. A hazaiak (11 faj) leginkább az ezer méter felé közelgő kopasz tetőket (Mátra) diszesitik. Levelök egyszerü, virágzatuk sátor- v. ágasbogas, fehér v. piros. A Sp. salicifolia L., szibériai, 1-2 m. magas, levele a fűzéhez hasonló, virága rózsaszin v. fehér (Sp. alba Dur.), itt-ott el is vadul, kerítésnek is ültetik. A Sp. opulifolia L., 3-4 m. magas, levele széles, kerekded v. tojásalakul, háromkaréju, virága fehér. Gyakran ültetett amerikai bokor. A Sp. hypericifolia L., 1,3-2 m. magas, levele hosszukás, fordított tojásdad, épszélü v. csipkés. Vesszeje hosszu, karcsu s egész hosszát szép fehér, nyeletlen ernyővirágok borítják. Az Uralból származik. A Sp. Douglasii Hook, virága szép piros, ága meg a hosszas levelének visszája puhaszőrü. Amerika Ény-i partjáról hozzák. A Sp. sorbifolia L. Sorbaria v. sorbifolia A. Br. levél a berkenyééhez hasonló, ágas; ágboga piramisképü. Szibériából és Khina É-i részéről ered. A Sp. tomentosa L., levele hosszas tojásdad, fürészelt, a visszája rozsdaszinü, molyhos észak-amerikai, virága piros. Némelyik faj (Sp. crenata L.) homokon is megnő, azért homokkötéssel hasznos szolgálatot teljesít, más fajok a sziklákat hasogatják. Dugványról is szaporíthatók. V. ö. Cambessédes, Monographie du genre Spiraea (Annal. d. scienc. nat. I.); Maximovicz, Adnotationes de Spiraeis (Acta horti, Szt. Pétervár 1879); Borbás, Spiaea-cserjéink összeállítása (Magy. Növ. Lapok, 1890).
