Hála,
Hála, Spinoza definiciója: «a szeretetnek az a vágya v. törekvése, melynél fogva, aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is jót tenni iparkodunk.» A hálában az e definicióban is foglalt érzelmi s akarati mozzanat foglaltatik. Az érzelmi az, hogy viszonozzuk azt a jóindulatot, melyet tapasztaltunk. De minthogy ez a jóindulat tettekben nyilvánult, az a kivánságunk is támad, a jótéteményt is, amennyire lehet, viszonozni. A hála tehát a szeretetnek és jótéteménynek hasonlóval való viszonzása. Minthogy azonban jótétemények gyakorlása bizonyos önmegtagadással jár, amely nem mindenkinek a dolga; minthogy továbbá jótéteményeket elfogadni saját magunk előtt is, de még inkább mások előtt megalázhat: nyilvánvaló, hogy a háladatosság érzelmének más ellentétes érzelmek fogják utját állani. Már Spinoza is megjegyzi, hogy az emberek sokkal inkább készebbek a bosszuállásra, mint a jótétemények viszonzására. Turgenjevnek van egy szép meséje, hogy egy égi össszejövetelén az erényeknek az Ur két oly erényt mutat be egymásnak, kik a földön soha sem találkoztak: a Jótékonyságot s a Háladatosságot. - H.-áldozat, l. Áldozat.
