Halálüzés,
Halálüzés, halálkihordás. Pogány eredetü, ősrégi népünnep, melyet Lactare (Fekete vasárnap) v. Judika vasárnapján Lausitzban, Sziléziában és Csehországban még ma is megtartanak, mely azonban a régibb időkben Meissenben, Türingiában, Frank tartományban és Pfalzban, továbbá az Oden-erdő vidékén is szokásos volt. A májusi ünnep egy részét teszi és abból áll, hogy egy szalmából készült alakot (bábot), mely a halált ábrázolja, énekkiséret közben körülhordoznak és azután v. a vizbe dobnak, v. elégetnek. A halál itt a pogány tél-óriásnak keresztény fölfogása, mely a tavasz istenségének helyet engedni kénytelen. Ezen ünnep egy kis drámai versengéssel is össze volt kötve, mely a tél és nyár közt folyt le.
