Halottasház,
Halottasház, hullaház. Egészségügyi szempontból fontos az az intézkedés, mely ujabban a halottaknak az eltemetés időpontjáig egy külön közhelyiségben (tehát nem a lakásban) való elhelyezését célozza. Fontos ez különösen a ragadós betegségben történt halálozások eseteiben, mert a fertőzés veszedelme esetleg még az illető egyén halála után is fenygeti a környezetét, nevezetesen akkor, ha a lakás szük és zsufolt (mert igy közvetetlenebb az érintkezés), továbbá, ha az illető ház népe nem ismeri azt a veszedelmet, mely a holttesttel való érintkezéssel fenyegeti. Számot vetettek ezzel - legalább a kolerát illetőleg - hazánkban is, kötelezvén minden községet a kolerában elhunytaknak külön H.-ban való elhelyezésére (1893. évi 58505. sz. belügyminiszteri rendelet). Berlinben 1853. a halottaknak 0,68 %-a, 1863. 6 %-a; 1873. 19,8 %-a és 1888 30,0 %-a szállította a H.-akba. Münchenben általánosan (tehát minden halálesetben) kötelező a H. használata.
