Harangláb,
Harangláb, sasfű, keselyüfű, saskeselyüfű, gelesztafű, galambvirág néhol harangvirág, gumóvirág, csamoly, helytelenül olvasva cámoly v. camoly, Aquilegia Tourn. (növ.), a. m. vizgyüjtő, tölcséralaku, sarkantyus szirmáról, a boglárkafélék hunyornemüinek génusza, mintegy 50 faja (hazánkban 5) Európa, Ázsia és É.-Amerika hegyein nő. Gyakori kerti virág s kertben a kultura, valamint hibridálódás folytán számos alakja és faja támadt, amely szabadban sehol sem nő (hazátlan faj). Levele nagy, kétszer hármas, virága hosszunyelü és gyakran lecsüngő. Kelyhe sziromszerü szines, szirma sarkantyus. Gyümölcse somagu tüsző, magva fénylő fekete. Legismeretesebb a helgyeinken s a kertben is diszlő A vulgaris L., 6-9 dm. magas virága sötétkék, ritkán fehér, kertben gyakran rózsaszinü jókora nagy s harangalakuan csüng, 5 sarkantyuja pedig felfelé áll, a vége görbült. Leginkább a meszes földet szereti. Az A. Canadensis L. 3-5 dm., levélkéi mélyen hasogatottak.
Harangláb.
Virága skarlátpiros, sarkantyuja egyenes, himje a szirmok közül hosszan kinyulik. Hazája Virginia ésCanada, gyakori kerti virág. Valamennyi vad H. csinos és kertbe illő virág. Van teljes virágu, sarkantyutlan és más csinos kerti formája is. Fiatal sarjait, mint a spárga sarját, tavaszkor ételnek lehet elkészíteni. Gyökere, füve meg magva mérges és officinális, kék virágának leve a savak és alkáliák érzékeny kémlő-szere (l. Álhim). - H. technikai értelemben, l. Harang.
