Határfa
Határfa, az Árpád- és Anjou-korbeli okiratokban említett határjelzőfák. Összegyüjtötte Endlicher István Die Gesetze des heiligen Stefan c. munkájában 139-42. l., továbbá Rómer Flóris a Magyar Akadémiai Értesítő II. köt., 1860-61. 318-54. l.
H. A vasuti állomások párhuzamosan fekvő vágányait váltó (l. o.) illetve kitérő szerkezetekkel hozzák kapcsolatba. E kapcsolásoknál azt a helyet, ahol a két vágány már annyira megközelíti egymást, hogy a legszélesebb járóművek a két szomszédos vágányon többé nem férhetnek el egymás mellett, a H.-val jelölik meg. Ez egy a két szomszédos vágány sinszálai közé szorított fadarab, melyet feltünő élénk szinre, rendesen fehérre, ritkábban fehér és veresre festenek. A H.-n kivül kocsit állani hagyni soha sem szabad s mikor a vonat valamely állomásra beérkezik, a személyzet legfőbb figyelmét képezi, hogy a vonatnak ugy eleje, valamint vége a H.-n belül álljon.
