Hemoglobinvérüség
Hemoglobinvérüség (Haemoglobinaemia), beteges állapot, mely közben a vér (l. o.) savoja oldott állapotban tartalmaz hemoglobint (l. o.), mely ilyenkor a vesék által részben kiválasztatván, a vizeletben is megjelenik és azt halvány vagy sötétebb vörösre festi (Hemoglobinvizelés). Embernél is előfordul néha. A házi állatoknak elég gyakori betesgsége és két alakban szokott náluk fellépni. 1. A csuzos-H.-ben (H. rheumatica) legtöbbször lovak, ritkán szarvasmarhák szoktak megbetegedni. A legelső tünet a test hátulsó részének gyöngülése, mely ingadozó és feszes járásban nyilvánul és legtöbbször rohamosan fokozódik annyira, hogy a beteg összerogy és nem képes többé felállni. E közben teljesen eszméleténél van, teste elülső részével folyton kisérleteket tesz a felállásra, mig testét bő izzadság borítja. A far és a combok, súlyos esetekben egyéb testtájak izmai is deszkakeménységüek, ugyanitt a bőr érzékenysége legtöbbször feltünően csökkent. A később üritett fizelet, főleg átszürése után, az esetek szerint a vörös szinnek különböző árnyalatatit mutatja. A betegség, még súlyos alakjaiban is már pár óra v. néhány nap mulva gyógyulással végződhetik, de a test hátulsó részének gyöngeségét járáskor még hosszabb ideig észrevenni, azonkivül pedig az ilyen lovak a visszaesésre hajlamosak. A teljes keresztbénulásig fogozódott, súlyosabb eseteknek körülbelül felében azonban a betegek elhullanak. A betegség majdnem biztosan elkerülhető az állatok racionális ápolásával, nevezetesen hideg időben is naponkint való megjártatásával és a pihenő napokon mérsékeltebb táplálásával (szegén állattartók edzett állatai majdnem sohasem betegszenek meg). A már beteg állat kezelése kezdetben a test hátulsó részére alkalmazott ejges borogatásokban áll, melyeket 1-2 nap mulva felmelegedővel váltunk fel s ugyanakkor a beteg testtájak szeszes ledörzsölése célszerü. Némelykor a betesgség legelején végzett bő érvágás, a betegség további folyamán pedig idegizgatók (strychnin, veratrin) bőr alá fecskendezése mutat fel több-kevesebb eredményt. E közben az ürítések szabályozására a legtöbb figyelmet kell fordítani. 2. A fertőző-H. (H. infectiosa) szarvasmarháknak, főleg erőteljes igás ökröknek megbetegedése, melyet eddig leginkább csak Románia mocsaras talaju vidékein észleltek. A tünetek: magas láz, tompultsággal és étvágytalansággal kapcsolatban, bélsárpangás, majd később hasmenés s mint legszembeötlőbb jel, hemoglobin által vörösre festett vizelet. 2-3 nap mulva a súlyosabb esetekben a betegek már egészen elgyöngültek, görcsösen vonaglanak, igen lesoványodnak és a 4-7. nap között elhullanak. A kedvezőbb lefolyásu esetekben a javulás már a 2-3. napon beáll és a betegek ettől kezdve hamar gyógyulnak. Hasonló megbetegedést Romáiában juhokon is észleltek, melyet ott carceagnak neveznek. Mindkettő különben sokban hasonló a texas-lázhoz (l. o.). A szarvasmarhák e megbetegedése nem tévesztendő össze azok vérvizelésével. L. Erdőkor.
