J
J hang, zöngés réshang, melyet nyelvünkkel a szájpadlásnál képezünk (l. a Hangok fölosztását, VIII. köt. 640). Rokon vele a magánhangzók közül az i s ebből magyarázódik váltakozásuk (l. Illeszkedés). Néha, különösen Dunán tul, gy-re változik, p. jere: gyere, jön: gyün, jut: gyut, dobja: dobgya, párja: párgya (kemény mássalhangzó után ty, p. kapja: kaptya). Ha n, d, t után következik a rag j-je, a közkiejtés szerint nny, ggy, tty lesz belőlük, az szj, zj, sj hangcsoportokból pedig ssz, zz, ss lesz (l. Helyesirás).
