Jacoby,
Jacoby, 1. János, porosz demokrata politikus, szül. Königsbergben 1805 máj. 1., megh. u. o. 1877 márc. 6. Orvostant hallgatott s 1830. mint gyakorló orvos szülővárosában telepedett le, ahol egyik vezérlő egyéniséggé lett és a napi kérdéseket röpiratokban tárgyalta (Über das Verhältnis des Oberregierungsrats Streckfuss zuder Emanzipation der Juden és Der Streit der Paedagogen u. der ärzte); különösen a Vier Fragen, beantwortet von einem Ostpreussen (Mannheim 1841) c. röpiratával tette nevét ismertté, amennyiben ezen, alkotmányt sürgető röpirata miatt felségárulási pörbe fogták s fényes védő beszéde dacára két és félévi várfogságra itélték el; az itéletet azonban a felsőbiróság 1843. megsemmisítette. Ismételt összeütközésekbe keverték a hatóságokkal a következő röpiratai: Das königliche Wort Friedrich Wilhelms III.; Preussen im Jahr 1845 és Beschränkung der Redefreiheit (1846). 1849. Raumer helyére a német nemzetgyülés tagjává választott és a csonka parlament tanácskozmányaiban is részt vett. 1863-ban választóihoz intézett beszéde miatt, melyben a hadsereg reformja, illetőleg az alkotmányos konfliktus megszüntetésére egyedül eszközül az adómegtagatást ajánlotta, hat hónapi fogságra itélték. Az 1866-iki testvérháboru következményeit és Németországnak politikai átalakulását nem akarta elismerni. Az 1870-iki háboru kitörésekor a nemzetközi demokrácia szószólója volt és tiltakozott a háboru s vérontás elrendelése ellen, minek folytán Falkenstein tábornok Bismarck parancsára Lötzen várába internálta. Később Elzász-Lotaringia annektálása ellen is tiltakozott. Az 1871-iki választások alkalmával jelöltetéséről önként lemondott s ezzel a politikai élettől is teljesen visszanonult. V. ö. Gesammelte Schriften und Reden (2 köt., 2. kiad. 1877). Hagyatékából Rühl, Geist der griechischen Geschichte cimü művét adta ki (1884).
2. J. Lajos, német rézmetsző, született Havelbergben 1828 junius 7. Berlinben Mandel rézmetsző intézetében képezte ki magát, Párisban, Spanyolországban, de legtovább Rómában is tartózkodott, 1863. a bécsi akadémián a rézmetszés tanára, 1882-ben Berlinben a birodalmi nyomda és a muzeum művészeti tanácsosa lett. Legjelesebb metszetei: Történelem, Monda és a Hunnok csatája, Kaulbachtól; Az athenaei iskola, Rafaeltól (1882); Nagy Sándor menyegzője, Sodomától (1892); Az osztrák-magyar uralkodó-pár képmása, Winterhaltertól; kiváló férfiak, Rokitansky, Olfers, Ritter, Cornelius, Guhl, Mommsen, Grillparzer, Brücke, De la Motte-Fouqué tábornok stb. arcképei.
