Jászberényi,
Jászberényi, 1. Pál, XVII. századi iró, Bod P. szerint (M. Athanás 118. l.) «szorgalmasan tanult a fehérvári kollégiumban, az holott dicséretes magaviseletével azt érdemlette, hogy a 2. Rákóczi Gy. Fejed. egyetlen fiát Ferencet kezére adná, hogy tanítsa a Kereszturi Pál udvari pap vigyázása alatt». Ez valószinüleg 1651 körül volt. Néhány év mulva (1658 körül) az oxfordi egyetemen tünik fel J., ahol egy előkelő s tudományosan művelt angol főur - Tufron Cecil - őt megismeri, megkedveli, fia mellé nevelőül veszi s 4 éven át kiváló kegyeiben részesíti. Ez idő alatt irta J. gyakorlati latin nyelvtanát, melynek első kiadása Tuftonnak ajánlva, 1663. jelent meg Londonban ily c. alatt: A new torch to the latin langue. Nova Fax, mely 7 év alatt négy kiadást ért (a 4-ik Londonban 1670), melyet az angol középiskolákban tankönyvül bevettek, melyet több nagy nevü angol tudós dicséretekkel halmozott el. Hirneve a II. Rákóczi György uralkodása végén kitört s hosszan dühöngött vihar lecsendesülése után Erdélybe is eljutván, a nagyenyedi kollégium gondnokai ezen iskolához akarták haza hivni a már rég bujdosó J.-t, de ez előtt nem sokkal «megirigyelvén a rossz emberek - irja Bod, - hogy ő mindenfelől nagy kedvességben volna és hogy Londinumban igen nagy jövedelmü szép iskolát tartana, alattomban beadott méreg által elvesztették» (valószinüleg 1670 körül). Irt egy művet az unitáriusok ellen is, melyet Apaffy Mihály fejedelemnek ajánlott s mely ily c. alatt jelent meg: Examen Doctrinae Ariano-Socinianae, ubi vindicatur S. S. dogma de Trinitate (London 1662). V. ö. Balogh Ferenc értekezését Vasárnapi Ujság 1866. 38. és 39. számaiban.
2. J. Tamás, jezsuita, szül. Gyöngyösön 1597., megh. Pozsonyban 1658. Előbb az ungvári, később a nagyszombati akadémián tanította a vallásbölcseletet. Midőn 1635. az ungvári kollégium Homonnára tétetett át, J. oda ment s azt virágzásra emelte. Ismeretes munkája B. M. Virgo agonisantium mater (Nagyszombat 1658).
