Jogi bizonyosság
Jogi bizonyosság nem lehet soha matematikai, apodiktikus bizonyosság, hanem csak a valószinüségnek oly magas foka, hogy az ellenkezőnek elfogadása, mint valószinütlen kivétel a tapasztalati igazságok alól ésszerütlennek mutatkozik. Az a felfogás, hogy csak a tárgyi, az itélő alanytól független bizonyosság érdemli meg a J. nevét, a törvényes bizonyítási elméletek felállítására vezetett. Vagyis a törvény előre állapítja meg, mily föltételek alatt tekinthet a biró valamely tényt bebizonyítottnak, tehát jogilag bizonyosnak, és pedig a) vagy ugy, hogy a feltétel fenforgása esetén a biró a tényt bizonyítottnak elfogadni tartozik, még akkor is, ha alanyilag másként van meggyőzödve (pozitiv törvényes bizonyítási elmélet); b) vagy ugy, hogy a feltételek fenforgása nélkül a biró a tényt bizonyítottnak el nem fogadhatja ugyan, akkor sem, ha alanyilag annak valóságáról meg volna győződve; de a feltételek fenforgása esetén sem tartozik a tényt bizonyítottnak elfogadni, ha ez alanyi meggyőződésével ellenkeznék (negativ törvényes bizonyítási elmélet). Az ezekkel ellenkező u. n. szabad bizonyitás a J.-hoz nem tárgyi, hanem alanyi bizonyosságot követel, vagyis az itélő birónak észszerü v. is a gondolkodás általános törvényeinek megfelelő okokon nyugvó személyes meggyőződését.
