Jülich-clevei örökösödési pör.
Jülich-clevei örökösödési pör. Erre a hosszadalmas és komoly válságot előidéző pörre a clevei hercegi család kihalta (1609) szolgáltatott okot. A család hagyatékához tartozó jülichi örökségre a szász, a brandenburgi és a pfalzneubergi fejedelmek tartottak igényt. Ebből vita, majd harc keletkezett az igénylő felek között, mely majdnem egész Nyugat-Európát lángba borította s a harminc éves vallásháboru kitörését siettette. Ugyanis Szászország, hogy örökösödési igényeit érvényesíthesse, Spanyolországot és Ausztriát hivta segítségül, mig a brandenburgi és pfalzneuburgi hercegek egymással, továbbá a protestáns hit védelmére alakult unióval szövetkeztek és IV: Henrik francia király segélyére is számítottak. Csakhamar kitünt, hogy e harcokban az egymással amugy is ellenkezésben levő felekezetek - katolikusok és protestánsok - fognak egymással szembe szállni. Először Ausztria tolta föl magát biróul s azt követelte, hogy a vita eldöntéséig a hercegség az ő, illetőleg Lipót főherceg, strassburgi és passaui püspök fenhatósága alatt álljon. Erre IV. Henrik fegyveres kézzel készült beavatkozni, midőn váratlan halálának hirére Brandenburg és Pfalz fejedelmei a dortmundi szerződésben (1609) abban állapodtak meg, hogy egyelőre közösen fogják Jülich-Clevet kormányozni. Nemsokára azonban összevesztek és ekkor ujra nagy háboru látszott közelegni. Szerencsére azonban ekkor is kibékültek (xanteni szerződés 1614 nov. 12.), még pedig olyformán, hogy Pfalz megkapta Jülichet és Berget, Brandenburg pedig Clevet, Markot, Ravensberget és Ravensteint; Szászország fejedelme pedig erkölcsi elégtételül a jülichi és clevei hercegi cimet vette föl. Utóbb, 1666. megujították a xanteni szerződést. V. ö. Droysen H., Gesch. des 30-jähr. Krieges (Oncken-féle vállalat 1888), Anquez, Henri IV. et Allemagne (I-II. 1887).
