Kalciumklorid,
Kalciumklorid, klórkalcium, CaCl2. Kalciumkarbonátot vagy oxidot sósavban oldva a K. oldatát kapjuk. E só előállítása végett többnyire fehér márványt oldanak sósavban. A fehér márvány főképen kalciumkarbonátból áll, ezen felül jelentékenyebb mennyiségü magneziumot szokott tartalmazni, továbbá kevés vasat, mangánt is tartalmazhat. E fémek kloridjai is képződnek tehát a márvány sósavban való feloldásakor. E szennyezések eltávolítása végett az oldathoz annyi kalciumhidroxidot elegyítenek, mig az erősen lúgos kémhatásu. Az oldatot több órára meleg helyre állítva, a Mg, Fe, Mn oxidjai csapadék alakjában kiválnak. A leszűrt oldatot sósavval megsavanyítva besűrítik. Nagyon tömény oldatából a K. mint CaCl2.6H2O kikristályosodik. E vegyület a kristályos K., mely szintelen oszlopos kristályokból áll. Az enyhe melegítésre megolvad, erősebb hevítéskor vizgőz távozik el és CaCl2.2H2O összetételü likacsos test marad vissza. Ez az u. n. likacsos v. száraz K. Még erősebb hevítéskor a sóból az összes viz eltávozik és vörös izzáson szintelen átlátszó folyadékká olvad, mely kihüléskor kristályos tömeggé, CaCl2, mered meg. Ez a viztelen v. megolvasztottK. Ugy a kristályos, mint a likacsos v. megolvasztott K. a levegőn vizet véve fel, szétfolynak. A K. nemcsak vizben, de borszeszben is könnyen oldódik. A likacsos és megolvasztott K. nagyon vizszivók, ezért az előbbit a gázok, utóbbit folyadékok (éter, ecetéter stb.) szárítására használjuk. A kristályos K.-ot hóval összekeverve, erős hütőkeveréket kapunk, melynek hőmérséke a -50 C°-ot megközelíti.
