Kifejezés,
Kifejezés, általán az érzelmi és értelmi természetü lelki mozzanatok külső nyilvánítása. Erre a testi szervezet szolgál az u. n. kifejezési mozdulatokkal, minők az arckifejezés, testmozdulatok, hang s amelyek az illető lelki mozzanat természete szerint vagy puszta reflex-mozgások vagy szándékos közlések. A szándékos K. az emberi fejlődéssel arányban mind változatosabb és tökéletesebb eszközök rendszerévé képződik s részint gyakorlati és elméleti, részint művészeti szükségleteink szolgálatában áll; igy a testmozdulatok művészi alkalmazása a tánc, az arcjátéké a mimika, a hangé az ének, valamennyié együtt a szinészet; a (tagolt) hangnak gyakorlati és elméleti alkalmazása a beszéd. Legszorosabb értelemben a K. egy-egy érzelemnek, egy-egy képzetnek nyelv útján való nyilvánítása, a K. stilisztikai fogalma s az egész K. nem más, mint a K. tudománya. A nyelvi K. első kelléke, hogy világos és szabatos legyen; a költői és szónoki K. egyszersmind hangulatos és szemléletes, egyszóval szép és művészi. A képzőművészetben a K. feladata az, hogy a mű elevenen és szabatosan ábrázolja a művész gondolatát az illető művészet sajátos eszközeihez képest. - A matematikában számoknak, betüknek és műveleti jeleknek összeállítása annak a számnak ábrázolására, mely az összeállított számokból s a határozatlan számokat jelentő betükből a kijelölt műveletek segítségével adódik, p. e K. x2 + 5 az x-szel jelölt határozatlan szám második hatványának, azaz önmagával való szorzatának és 5-nek összegét ábrázolja.
