La Fontaine
La Fontaine János, francia meseköltő, szül. Château-Thierryben 1621 jul. 8., megh. 1695 ápr. 13. Reimsban papnak készült, de nem találván kedvét a teologiában, víg életet folytatott, mellette irodalommal is foglalkozott (Horatiust és Terentiust fordítgatta). Utóbb szülei kivánságára haza ment, hivatalnoki pályára lépett s meg is nősült. Csakhamar azonban oda hagyta hivatalát s feleségét és Párisba menve, ismét mulatós életmódra adta magát. Pártfogójának, Fouquet miniszternek bukása után szükségbe jutott és kénytelen volt hazájába visszatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini) hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol hangu verses elbeszéléseket és novellákat irt és 1664. ismét elkisérte Párisba, ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek, az orleansi hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette Boileauval és Moliére-rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öreg korában megbánta könnyelmü életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt franciára fordított. 1891. Auteuilben szobrot emeltek neki. L. legkiválóbb művei: sikamlós, de utánozhatatlan báju versekben irt meséi (Contes et nouvelles en vers, 5 könyv, 1665-74 és azóta nagyon sokszor), amelyeknek anyagát többnyire olasz és francia novellistákból vette, és fabulái (Fables, 1-9 könyv 1668, 7-11 könyv 1678, 12 könyv 1694). Fabuláihoz L. is kölcsönzött az Aesopus- és Phaedrus-féle tőkéből, de jellemzésének plaszticitásával, látszólagos félénk naiv hangjával és stiljének bájával a francia irodalom legkiválóbb ilynemü termékeit teremtette meg. Egyéb művei, igy p. drámái is, csekélyebb értéküek. A jobbak közül valü Les amours de Psyché et de Cupidon c, sikamlós elbeszélései. L. összes műveinek legjobb kiadása a Grands écrivains c. vállalatban van (Regnier Henrik kiad. Páris 1888-92). A magyar irodalomra is jelentékeny hatással volt L. Péczeli József meséi irásában őt követte. V. ö. Walckenaër, Histoire de la vie et des ouvrages de l. (Páris 1820); Faquel Emil, La Fontaine (u. o. 1889); Taine, L. et ses fables (12 kiad. u. o. 1892); La Fontaine (Nisard francia irodalomtörténetéből), ford. Szász Károly (Bud. Szemle 1879).
