Láda,
Láda, fából készült, helyéből elmozdítható, rendszerint hosszanti alaku, fölfelé nyiló födéllel ellátott rekesz, szekrény, melyben kisebb, rétékesebb használati tárgyakat, kivált pedig ruhát szokás tartani. Eredete igen régi. Már az assziriai domboru műveken is fordulnak elő L.-k, melyek rájuk szögezett fémpántokkal vannak megerősítve, ugy hogy a pántok és szögek feje egyszersmind külsejüket díszíti. A L., melyben Kypselos korintusi királyt anyja megmentette, amely utóbb Hera olimpiai templomában állott, cédrusfából volt, külsejét részben a fájából faragott, részben berakott arany és elefántcsont domboru művü alakos ábrázolások díszítették. Pompejiban több vas-L. került napvilágra, melyek külsejének szintén a bevert szögek feje szolgált díszül. A középkorban a L. használata általános volt és egyszersmind ülőbutorul is használták, oldalait gyakran faragványok, berakott munkák, festmények díszítették, fölső lapja, melyre párnákat raktak, sima maradt. Nem ritkák azonban az olyanok sem, melyeknek fölső lapja szintén díszes. A XV. sz.-ban kezdett a L. átalakulni és lassankint belőle fejlődött ki valamennyi szekrényféle butorunk. A köznépnek ma is kedvelt butora a L., s díszítése legjobb alkalmul szolgál a népies díszítő művészet gyakorlatára. Igy a magyar köznép L.-ján legotthonosabb a magyaros díszítmény, melynek egyik uralkodó elemétől, a tulipántól kapta nevét a tulipántos-L. - L., a kereskedői szokás szerint bizonyos áruk szám szerinti vagy súly szerinti mértéke, p. 1 L. ásványviz = 100 üveg, 1 L. francia vörös bor = 48 üveg, 1 L. tea = 38 kg., 1 L. ablaküveg = 120 tábla stb.
