Lajta,
Lajta, a Duna jobboldali mellékvize s Magyarország Ny-i határfolyója, mely hazánkat Ausztriától elválasztván, az osztr.-magyar monárkia két felének Trans és Cislajtania név alatt való megkülönböztetésére adott alkalmat. A L. két folyónak, a Schwarzának és Pittennek Pitten községen alul (Alsó-Ausztriában) való egyesüléséből ered; Bécs-Újhely közelében Magyarország határát éri el s ezután a Lajta-hegységgel párhuzamosan DNy-ról ÉK-felé folyván, megszakításokkal nagyobb kiterjedésben képezi hazánk határát Alsó-Ausztria felé. Hollern mellett irányát DK-ire változtatván, Lajtafalu mellett egészen Moson vmegye földjére lép s Zurány és Hegyeshalom érintésével Magyar-Óvár és Moson közt a mosoni Kis-Dunába ömlik. Egész hossza 182 km.; forrásának a Dunába ömlésétől való egyenes távolsága 102 km. Folyásából 70 km. esik magyar földre (a határt képező szakaszokat is beszámítva). Egész esése (a Schwarza forrásától számítva) mintegy 1150 m. Jelentékenyebb mellékvize nincsen. Alsó folyása részben csatornázva van. A L. régi neve Litaha, ami annyit jelent mint Sárfolyó. A L. folyón innen fekvő 5 község (Zillingsdorf, Au, Hof, Mannersdorf és Sommorein), mely jog szerint Magyarországhoz tartoznék, többször pör tárgyát képezte. A történelemben a L. gyakran szerepel; 1043. a L.-tól Ny-ra eső részt egészen a kahlenbergi hegységig Aba Sámuel magyar király III. Henrik német császárnak igérte és I. Endre király a triburi békében át is adta. 1246 jun. 15. csata volt itt IV. Béla király és babenbergi Frigyes osztrák herceg között, melyben az utóbbi (ki IV. Bélát akkor, midőn a tatárok elől menekült, gyáván kifosztotta) életét veszíté. V. ö. Nagy Imre, A L. mint határfolyó (Századok 1871, 369. és 449. l.).
